Férfiak és nők a családban egy kétgenerációs
vizsgálat tükrében

 

Albert Fruzsina – Dávid Beáta

 

 Kutatási jelentés, 2005.

 

Bevezető

 

Tanulmányunk a férfiak és nők kapcsolathálózatainak leírásához kíván újabb adalékokat szolgáltatni „A 15 és 20 év közötti fiatalok és szüleik társadalmi beágyazottsága és annak hatása a testi-lelki egészségre” című, két gene­rá­ciós kutatásunk adataira támaszkodva.[1] A vizsgálat alanyai 15–20 év közötti fiatalok és szüleik voltak.[2] A kérdőíveket úgy alakítottuk ki, hogy számos esetben a megkérdezett véleményét a vizsgálatban szereplő másik két család­tagra vonatkozóan is megkérdeztük. Létrehoztunk egy ún. családi adatbázist, mely lehetővé teszi az általunk tükrözési módszernek nevezett technika al­kalmazását, azaz a családtagokra vonatkozó oda-vissza kérdezést.[3]

Az alábbiakban csupán a vizsgálatunkban szereplők kapcsolathálózatait ille­tően közlünk adatokat, különös tekintettel a vizsgált három családtag egy­máshoz fűződő viszonyaira.

 

 

A kétgenerációs családok szocio-demográfiai jellemzői

 

A megkérdezett 15–20 éves fiatalok átlag 4 fős családokban élnek. A két fős háztartások aránya 6%, a három fősöké 21%, a négy fős családok aránya pedig 39%. Öt vagy annál több fős háztartásban a fiatalok 34%-a él. A megkérdezett gyerekek 13%-a csonka családban, és 12%-uk nem nukleáris családban él. Az ún. egyéb családtípusba sorolt esetek mintegy fele többge­­ne­rációs[4], a másik fele pedig egyéb rokonnal vagy ismerőssel való együtt­é­lést jelent. Az anyák 88%-ának további gyermekei is vannak. A vérszerinti apák aránya alacsonyabb, 91%. Családtípus szerint vizsgálva a „Te gyere­ked” legmagasabb arányban az „egyéb” családtípusban fordul elő: ebben a típus­­ban közel minden negyedik gyerek a nem vérszerinti apjával él együtt.

A mintánkba került szülő-generációra jellemzőek az országos adatokon is megfigyelt trendek: az anyák között az apáknál magasabb arányban találunk alsófokú (legfeljebb 8 osztály), illetve középfokú végzettségűeket. Az apák felülreprezentáltak a szakmunkások és a diplomával rendelkezők csoportjai­ban. A felsőfokú végzettségűek aránya mintánkban az országos átlagnál magasabb. Az anyák átlag életkora 44 év, az apáké 46 év. Az egészségi álla­pot szempontjából kritikus, ún. küszöbkorosztályba[5] (40–49 évesek) a meg­kérde­zett szülők mintegy 60%-a tartozik.

A férfiak között alig van olyan, aki egyedül – valamilyen társ nélkül – él: majdnem egytizedük házasként egy másik nővel él együtt, akinek gyakran[6] a gyerekét is neveli. A nők között jóval magasabb a társ nélkül élők aránya (15%).

A megkérdezett fiatalok a két nemet fele-fele arányban képviselik (123 fiú és 121 lány). A vizsgálatban részt vevő fiúk és a lányok azonos korúak.

 

 

A személyes kapcsolathálózatok

 

Az adatfelvétel sajátosságai két szempontból is lehetőséget adnak a szemé­lyes kapcsolathálózatok jellemzésére. Egyrészt jellemezhetőek a szülők és a fiatalok egocentrikus kapcsolathálózatai, másrészt azonban tanulságos szem­ügyre vennünk azt is, hogy a vizsgálatban részt vevő három családtag, azaz az apa, anya, illetve a tinédzser korú gyerek mennyire állnak valóban kapcso­latban egymással életük egyes, adatfelvételünkben vizsgált dimenzióiban.

A kérdezettek egocentrikus kapcsolathálózatának beazonosítására három Fi­scher-féle névgenerátor szituációt használtunk, melyek az instrumentális segítő[7], a bizalmas, lelki támogató[8], illetve a szabadidő eltöltésekor[9] szerepet játszó kapcsolatokat kívánták felfedni (McAllister–Fischer, 1978).

Az összes említések átlaga a fiatalok esetében 8,86 fő, míg az anyák átlagosan 6,97, az apák 6,34 altert[10] neveztek meg. Ha a többször megemlített személyeket csak egyszer vesszük figyelembe, akkor láthatjuk, hogy átlagosan a fiatalok 5,38, anyáik 4,53, apáik 4,38 másik személyt említettek, ez átlagos hálózatméretük (1. táblázat). Hasonlóképp mindhárom vizsgált helyzetben a legtöbb személyt a fiatalok, a legkevesebbet az apák említették. Átlagosan a legtöbb személyt a szabadidő eltöltése kapcsán nevezték meg a kérdezettek.

 

1. táblázat

A névgenerátor szituációkban említett személyek számának átlaga, szituációnként, egyes vizsgált alcsoportok szerint, ahol az átlagok eltérései az egyes csoportok között statisztikailag szignifikánsak (fő)

 

 

 

Instrumentális segítség

Lelki támasz

Szabad­idő
eltöltése

Átlagos hálózat- méret a 3 szituáció alapján

Gyerek

 

3,0

2,65

3,2

5,38

Fiú

 

2,37

 

 

Lány

 

2,9

 

 

Anya

 

2,1

2,02

2,8

4,53

Apával és gyerekkel

2,2

 

2,9

4,71

Csak gyerekkel

1,77

 

2,2

3,77

Apa

 

2,09

1,65

2,58

4,38

 

Megvizsgálhatjuk a három névgenerátor szituáció alapján kialakult kap­csolathálózat belső összetételét is. Az 1. és 2. ábrából látható, hogy számsze­rűleg a barátok jelenléte a leghangsúlyosabb a kapcsolathálózatokban. Ez kiváltképp a fiatalok esetében igaz, ahol a barátok az említett személyek csaknem felét teszik ki (1. ábra). A fiatalok ezen kívül legszorosabb család­tagjaikat említik 10% körüli arányban: más emberek jelenléte a vizsgálatban a feltérképezett módszer alapján elenyésző.

A szülők esetében is legnagyobb arányban barátokat találunk a meg­em­lített személyek között (2. ábra). A férfiak feleségeiknél jelentősen nagyobb arányban említettek barátokat (28%, ill. 20%). Az anyák családtagjaikat, főként szüleiket (gyaníthatóan saját anyjukat) férjeiknél nagyobb arányban nevezték meg (11%, ill. 5%). A legközelebbi családtagok, azaz a házas­­társ/partner, illetve gyerekek és szülők mellett a felnőttek egyéb rokonaikat is – kiváltképp gyerekeikhez képest – jelentősebb számban említik. A szom­­szédok, munkatársak, egyéb nem rokonok összesen is alig több, mint tizedét alkotják az említett kapcsolatoknak.

 

1. ábra

A 3 névgenerátor szituáció alapján kialakult belső kapcsolat-struktúra a fiataloknál (%)

 

 

A gyermekeiket egyedül nevelő nők személyes kapcsolathálózata kisebb. A különbség a családi kapcsolatok tekintetében van: a kevesebb említés a férj hiányának tudható be, amit úgy tűnik sem egyéb családi, sem családon kívüli kapcsolattal nem tudnak pótolni. A gyerekek kapcsolatainak számát az „apa-hiány” nem befolyásolja. Az egyedülálló anyák jelenlétének mértéke gyermekeik kapcsolathálózataiban hasonló a társsal élő anyákéhoz. A kü­lönbség annyi, hogy míg a társsal élő anyák számos dimenzióban partnerük­kel együtt látnak el bizonyos funkciókat a fiatal életében, az egyedülálló nők e tekintetben csak magukra vannak utalva. Az apák fizikai távolléte sajnos a közvetlen jelenlétet elvileg nem annyira megkívánó dimenziókban (például lelki támasz) is nagyon markánsan tetten érhető.

 

 

 

 

 

2. ábra

A három névgenerátor szituáció alapján kialakult belső kapcsolat-struktúra a szülőknél (%)

 

 

A kapcsolathálózat mérete a házastársak között erősen összefügg: minél több kapcsolata van az egyik félnek, az a másik számára is több kapcsolatot jelent.[11] A gyerek és szülei kapcsolathálózatának mérete között nincs mar­káns összefüggés.[12]

 

 

A teljes kapcsolathálózatok dinamikája a gyerek-apa-anya
háromszögben

 

A három vizsgált szituációban alig akad olyan család, ahol mindenki min­denkit említ, azaz ahol egymás kapcsolathálózataiban kölcsönösen szerepel a családból vizsgálatunkba került három személy. Ugyanakkor meglehetősen magas az „üres háromszögű” családoknak az aránya: ezek azok a családok, ahol a három családtag egymást egyáltalán nem említi a névgenerátor szituá­ciókban. Kapcsolathálózat-metszetenként vizsgálva az „üres háromszögű” családok aránya a lelki támasz esetében a legalacsonyabb, 11%, az instru­mentális segítségnél 18 és a szabadidő eltöltésénél 36%(!). A családok több mint egy harmada tehát teljes egészében szűk családja nélkül, másokkal tölti a szabadidejét. Ez a fiatalok esetében valamennyire még érthető, hiszen eb­ben az életkorban épp a szülőkről való leszakadás sokszor viharos korszakát élik, viszont a házastársak, partnerek viszonylatában ez szomorú tény.

Az alábbiakban kissé részletesebben is megvizsgáljuk a kapcsolathálóza­tok egyes dimenzióit.

 

 

Instrumentális segítségnyújtás

 

A fiatalok szemszögéből vizsgálva az egyes szituációkat, az instrumentális segítség esetében nincs jelentős különbség a nemek között.

A fiatalok szüleiktől leginkább instrumentális segítséget, illetve emocio­nális támaszt várnak, ezekben a dimenziókban legalább egyik szülőjét a min­ta 59%-a, illetve 54%-a említette. Instrumentális segítséget a megkérdezett fiata­lok 37%-a kap mindkét szülőjétől, további 19% csak az anyától és 4% csak az apától. Azokban a családokban, ahol az apa iskolai végzettsége magasabb inkább jellemző, hogy a gyermek mindkét szülőjétől kap instrumentális segítséget. Ezzel szemben azokban a családokban, ahol az apa alacsony iskolai végzettségű inkább jellemző, hogy a gyerek egyik szülejére sem számíthat e tekintetben (3. ábra).

3. ábra

A fiatal instrumentális segítséget kap szüleitől – a válaszok megoszlása az apa iskolai
végzettsége szerint kialakított csoportokban, %

4. ábra

A fiatal instrumentális segítséget kap szüleitől – a válaszok megoszlása a szülők
párkapcsolatának fiatal általi minősítése szerint kialakított csoportokban (%)

 

 

Noha kutatásunk fókuszában családok álltak, a családi élet alapjául szol­gáló párkapcsolat minőségére közvetlenül csak a fiatalok által kitöltött önki­töltős kérdőív egy kérdése vonatkozott.[13] Azokban a családokban, ahol a szülők házasságát a fiatal összességében jónak ítéli, a fiatalok mind instru­mentális segítségre, mind lelki támaszra inkább számíthatnak mindkét szülő­től, illetve jelentősen kisebb azok aránya, akik ilyen segítségre egyáltalán nem számíthatnak (4–5. ábra).

A szülő-párok háromnegyede nem kap instrumentális segítséget gyerme­kétől, de az esetek 7%-ában mindkét szülőt segíti így gyermeke. Azokban a családokban, ahol a vizsgálatunkba került fiatalnak nincs testvére, a fiatalok nagyobb arányban segítik egyik vagy mindkét szülőjüket instrumentális jellegű feladatok megoldásában (46%, ill. 24%).

Minden harmadik szülő-pár kölcsönösen nyújt egymásnak instrumentális segítséget, az esetek 20%-ában csak a nő említette, hogy kap ilyen segítséget a férfitól, ezzel szemben minden tizedik esetben csak a férfi említette, hogy partnerétől kapott ilyen támogatást.

 

 

5. ábra

A fiatal problémáit megbeszéli szüleivel – a válaszok megoszlása a szülők párkapcsolatának fiatal általi minősítése szerint kialakított csoportokban (%)

 

 

Azt, hogy a fiatalok viszonylag jól ítélték meg szüleik kapcsolatát, alátá­masztja az a tény, hogy a a jónak ítélt házasságokban a szülő-párok egymást többszörös arányban említik kölcsönösen mind az instrumentális segítség, mind a problémák megbeszélése vonatkozásában, mint azokban a párkapcso­latokban, amelyet a gyermek rossznak tart, vagy melynek minőségét nem tudja megítélni (6–7. ábra). Ez az összefüggés a partnerrel való szabadidő eltöltés vonatkozásában trendjeiben hasonló, viszont statisztikai értelemben nem szignifikáns.

A szülők házasságának megítélése azonban egyáltalán nincs befolyással arra, hogy a kérdezett fiatal a három szituációban milyen mértékben említi a szüleit.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

6. ábra

Instrumentális segítségnyújtás a szülők között – a válaszok megoszlása a szülők párkapcsolatának fiatal általi minősítése szerint kialakított csoportokban (%)

 

 

7. ábra

Problémák megbeszélése a szülők között – a válaszok megoszlása a szülők párkapcsolatának fiatal általi minősítése szerint kialakított csoportokban (%)

 

Problémák megbeszélése

 

Az emocionális támasz, bizalmas vagy akár „lelki szemetesláda” funkciót szolgáló emberi kapcsolatok mérésére az ún. fontos beszélgetési hálózatokat használtuk fel (Marsden, 1991).[14] Azt találtuk, hogy a vizsgált mintában problémáit, fontos dolgait a gyerekek 7%-a, az anyák 12%-a, az apáknak pedig 19%-a egyáltalán nem tudta kivel megosztani, azaz azt is mondhat­­nánk, ezeknek az embereknek nincs lelki bizalmasuk, igazi emocionális tá­maszuk.

 

2. táblázat

A lelki bizalmasok száma alcsoportonként (%)

 

Bizalmas kapcsolatok  
           száma

Fiatalok

(N=244)

Anyák

(N=210)

Apák

(N=196)

0

7

12

19

1

21

35

41

2

22

19

17

3

19

15

10

4

11

11

7

5

20

8

7

 

A lányok több, átlagosan három, míg a fiúk két személyhez fordulnak lel­ki problémáikkal. Ez a különbség a nemek között a szülők esetében is fenn­áll. A férfiak kevesebb emberhez fordulnak lelki problémáikkal, és inkább támaszkodnak házastársukra, mint fordítva.[15] Minden harmadik férfi említet­te, hogy felesége a bizalmasa lelki problémai esetén. Emellett egynegyedük nevezte meg barátját, egytizedük gyermekét, 7%-uk pedig testvérét bizalma­saként. A fiúk szignifikánsan magasabb arányban említik az apjukat bizal­masukként, ami jelzi azt, hogy az apa hiánya esetén a fiúk fokozottan hátrá­nyos helyzetbe kerülhetnek. A lányok esetében a lelki bizalmasok szá­mában mérhető „többlet” az iskolatársak személyében keresendő, mivel kétszer magasabb a lányok kapcsolathálózatában az iskolatársak aránya, mint a fi­úknál. A nők bizalmasai között a férjek aránya 25%, a gyermek(ek)é 19%, a szülő(k)é 14%, míg a barátok aránya 16%.

Ha családi szinten vizsgálódunk és az apa-anya-gyermek hármasára fóku­szálunk, a következő kép bontakozik ki. A párként együtt élő felnőttek csu­pán az esetek 40%-ában nevezték meg kölcsönösen a másikat olyan sze­mélyként, akivel problémáikat megoszthatónak vélik. Csaknem ugyanilyen arányban nevezte meg csak az egyikük (egyoldalúan) a társát, viszont min­­den negyedik esetben egyikük sem említette ebben a kontextusban a másikat (!) (ld. 7. ábra, a teljes mintára vonatkozó megoszlások).

Elgondolkodtató, hogy a megkérdezett fiatalok csaknem fele (44%) egyik szülőjét sem említette bizalmasaként. Közülük minden ötödik fiatal senki mást sem tudott bizalmasaként megnevezni, azaz gyakorlatilag érzelmi tá­masz nélkül él a világban!

Elenyésző számban, főként a fiúk, csak az apjukat tartják bizalmasuknak, (2%), csaknem minden harmadik fiatal (a megkérdezettek 29%-a) csak az anyjával osztja meg problémáit, míg csupán minden negyedik megkérdezett beszél mindkét szülőjével bizalmasabb természetű dolgokról, illetve gondokról (ld. 5. ábra, a teljes mintára vonatkozó megoszlások).

Mindez statisztikai értelemben szignifikáns összefüggésben áll a szóban forgó anyák és apák iskolai végzettségével: azaz azokban a családokban, ahol a szülők iskolai végzettsége magasabb, kevésbé jellemző, hogy a fia­ta­­­lok egyik szülőjükkel sem osztják meg gondjaikat és nagyobb eséllyel tá­maszkodhatnak e tekintetben mindkét „felmenőjükre” is (8. ábra).

 

8. ábra

A fiatal lelki támaszt kap szüleitől, az apa iskolai végzettsége szerint
kialakított csoportokban (%)

 

 

Azokban a családokban, ahol a szülők házasságát gyermekük negatívan ítél­te meg, azaz inkább rossznak, vagy nagyon rossznak tartotta azt, jelentő­sen nagyobb számban találunk olyan fiatalokat, akik egyik szülőjüket sem tisztelik meg bizalmukkal (55–64%), és elenyésző körükben azoknak a szá­­ma, akik viszont mindkét szülőjükkel megoszthatnák életük intimitásait is (6, illetve 0%(!), v.ö. 37%-a azoknak, akik szüleik házasságát nagyon jónak íté­lik). (Ld. 5. ábra.)

A szülőkre kevéssé jellemző, hogy szinte felnőtt korú, 15–20 éves gyer­me­keikkel problémáikról, gondjaikról beszéljenek. Ez a vizsgált családok háromnegyedében egyáltalán nem történik meg, mindkét szülő csak elvétve, az esetek 2%-ában jelölte meg a vizsgálatban szereplő gyermekét bizalmasa­ként, viszont míg az anya az esetek 15%-ában, addig az apa csak az esetek 7%-ában tartja bizalma­sának gyermekét.

Az együttélés minőségének indikátoraként is felfogható az, hogy a szülő párok 22%-a egyáltalán nem említi egymást lelki bizalmasai között. Egyol­dalúan egymást (a férfi a nőt, illetve a nő a férfit) csaknem egyötödnyien jelöl­ték meg, és a kölcsönös említések száma mindössze 39% volt.[16]

A fenti jelenség meghatározóinak árnyaltabb megismerésére és az egyes változók „egyedi hatásának” meghatározására a többváltozós elemzéseket bináris logisztikus regresszió[17] módszerrel végeztünk. Egyrészt megvizs­gál­tuk, hogy mi befolyásolja azt, hogy egy fiatal bizalmasaként legalább vala­melyik szülőjét megnevezi-e. A modellbe bevontuk a szülők és a gyermek életkorát, a gyermek nemét, iskolájának típusát, az apa illetve anya iskolai végzettségét, gazdasági aktivitását, hogy van-e testvére a kérdezett fiatalnak, illetve hogy hogyan minősíti szülei házasságát. Meglepő módon arra, hogy a fiatalok szüleiket bizalmasuknak tartják-e vagy sem, a többi bevont változó hatásának kiszűrése után két változó hatását találtuk statisztikai értelemben szignifikánsnak, méghozzá ellentétes „előjellel”.

Az inaktív anyák gyermekei az aktív anyák gyermekeihez képest csak­nem háromszoros arányban említik legalább egyik szülőjüket bizalmasuk­ként. Viszont azokban a családokban, ahol az apa inaktív, erre az esély 84%-kal kisebb, mint az aktív apával „rendelkező” családok esetében. (Ld. 3. táb­lázat, valamint Dávid–Albert, 2004.)

 

 

 

 

 

3. táblázat

„Legalább egyik szülő a fiatal bizalmasa” mint függő változón végzett logisztikus regressziós becslések eredményei – az egyes magyarázó változókhoz kapcsolódó esélyhányadosok[18]

 

Magyarázó változók

Exp(B)

Anya iskolai végzettsége (ref.: max. 8 osztály)

 

 

Szakmunkásképző

0,910

 

Középfokú

2,214

 

Felsőfokú

1,135

 

Apa iskolai végzettsége (ref.: max. 8 osztály)

 

 

Szakmunkásképző

1,563

 

Középfokú

1,059

 

Felsőfokú

1,095

 

Anya gazdasági aktivitása (ref.: aktív)

2,767

*

Apa gazdasági aktivitása (ref.: aktív)

0,160

*

Van-e testvére a kérdezett fiatalnak (ref.: nincs)

0,445

 

A szülők házasságának megítélése (ref.: jó)

 

 

Rossz

0,933

 

Nem tudja

0,887

 

Fiatal neme (ref.: fiú)

0,452

 

Apa bántalmazta-e anyát (ref.: nem)

0,313

 

Fiatal életkora (ref.: 15 éves)

 

 

16 éves

1,011

 

17 éves

0,600

 

18 éves

1,253

 

19 éves

0,449

 

20 éves

1,308

 

Fiatal milyen iskolatípusba jár (ref.: általános iskola)

 

 

Szakmunkásképző

0,776

 

Szakközépiskola

0,355

 

Gimnázium

2,748

 

Felsőfokú

2,151

 

Egyéb tanulás (pl. tanfolyam)

2,503

 

Anya életkora (ref.: max. 39 éves)

 

 

40–45 éves

0,552

 

46–50 éves

1,722

 

50 feletti

0,652

 

Apa életkora (ref.: max. 39 éves)

 

 

40–45 éves

1,597

 

46–50 éves

1,881

 

50 feletti

1,987

 

Nagelkerke-féle pszeudó-R2 (magyarázóerő)

24%

 

 

* p < 0,05

 

Megvizsgáltuk azt is, vajon mi befolyásolja azt, hogy egy szülőpár egy­mást kölcsönösen bizalmas partnerként említi-e vagy sem. Ebben a modell­ben a kö­vetkező változókat szerepeltettük: az apa és anya iskolai vég­zett­sége, gazda­sági aktivitása, a kérdezett fiatal neme, van-e a kérdezetten kívül más gyer­mek is a családban, a kérdezett fiatal milyennek ítéli szülei házas­ságát, illet­ve előfordult-e hogy az apa verte/bántalmazta az anyát (4. táb­­lázat).

 

4. táblázat

„Kölcsönösen bizalmasai egymásnak a házastársak” mint függő változón végzett
logisztikus regressziós becslések eredményei. Az egyes magyarázó változókhoz
kapcsolódó esélyhányadosok

 

Magyarázó változók

Exp(B)

 

Anya iskolai végzettsége (ref.: max. 8 osztály)

 

 

Szakmunkásképző

0,535

 

Középfokú

0,970

 

Felsőfokú

0,959

 

Apa iskolai végzettsége (ref.: max. 8 osztály)

 

 

Szakmunkásképző

4,041

*

Középfokú

2,564

 

Felsőfokú

4,115

*

Anya gazdasági aktivitása (ref.: aktív)

0,725

 

Apa gazdasági aktivitása (ref.: aktív)

1,032

 

Van-e testvére a kérdezett fiatalnak (ref.: nincs)

1,195

 

A szülők házasságának megítélése  (ref.: jó)

 

 

Rossz

0,070

*

Nem tudja

0,195

 

A fiatal neme (ref.: fiú)

0,452

*

Apa bántalmazta-e anyát (ref.: nem)

0,313

 

Nagelkerke-féle pszeudó-R2 (magyarázóerő)

20%

 

 

     * p < 0,05

 

A szülők házasságának megítélése a többváltozós modellben is markáns összefüggésben áll a szülők egymással való kölcsönös, bizalmas kapcsolatá­val: azaz eszerint a fiatalok jó hatásfokkal ítélik meg felmenőik párkapcsola­tának minőségét. A rossznak ítélt házasságokban élő szülők csoportja 93%-kal kisebb, azaz egészen minimális eséllyel tartja egymást kölcsönösen bi­zalmasának, mint azok, akik gyerekük szerint jó házasságban élnek.

A legfeljebb 8 osztályt végzett férfiakhoz képest társukkal a szakmunkás és felsőfokú végzettségű férfiak 4-szer, a középfokú végzettségűek 2,5-szer nagyobb eséllyel vannak kölcsönösen bizalmas vi­szonyban.

Érdekes módon azokban a családokban, ahol a vizsgálatban szereplő fia­tal lány, 55%-kal kisebb eséllyel nevezik meg a szülők egymást kölcsönösen bizalmasuknak, mint ahol a kérdezett fiatal fiú. Ezt a jelenséget egyelőre nem tudjuk megmagyarázni.

 

 

A szabadidő eltöltése

 

A szabadidő eltöltése kapcsán említett személyeket vizsgálva azt találjuk, hogy a fiúk esetében jóval magasabb (66%) a barátok aránya, mint a lányok­nál (54,5%). A lányok inkább iskolatársat (20%) és partnert említenek (5%), a fiúk esetében a megfelelő arányok 11% és 2%. A lányok kapcsolatai nem szerint kevésbé homogének, mint a fiúké. A fiúk kapcsolatainak 84%-a szin­tén fiú, míg a lányok kapcsolatainak csak 64,5%-a lány.

Az említések alapján a fiatalok és a szülők kapcsolathálózata között a legna­gyobb különbség a szabadidő eltöltésére vonatkozó kérdésnél van. Míg a szülők minden negyedik említése a gyerekre vonatkozik, addig a fiatalok kevesebb mint 5%-a említi, hogy szülejével (is) tölti szabadidejét! Más meg­fogalmazásban: a szabadidő eltöltésében – részben persze életkori sajátos­ságok miatt – a fiatalok nem számítanak szüleikre, tízből csaknem kilenc fiatal ebben a kontextusban egyik szülőjét sem nevezte meg. A szülők szabadidős elfoglaltságaiban ennél nagyobb szerepet játszanak gyermekeik, noha min­den hatodik szülő nem említette szabadidős tevékenységeiben partnerként gyermekét.

Ami ennél is meglepőbb, hogy a szülő-párok csaknem fele egymást sem említette egyáltalán ebben a kontextusban, és csupán minden negyedik eset­ben említették a szülők kölcsönösen, hogy egymással töltik szabadidejüket. A vizsgált szocio-demográfiai jellemzők közül csak a férfi gazdasági aktivi­tása áll szignifikáns kapcsolatban a szabadidő házas-, élettárssal való közös eltöltésével. Az aktív férfiak közül minden negyedik társával kölcsönösen szabadidős partnerként nevezte meg egymást, és „csak” 42%-uk esetében nem említette a párok egyik tagja sem e tekintetben a másikat. Az inaktív férfiak esetében ez a két arányszám 12% (kölcsönös említés), illetve 62% (egyáltalán nem említették egymást).

 

 

Összegzés

 

Vizsgálatunkat elvileg egy előnyös helyzetben lévő mintán végeztük, azaz zömében olyan családok körében, melyek együtt, vagy legalábbis partner­kapcsolatban, minimum átlagos körülmények között nevelik legalább egy, tinédzser korú/fiatal felnőtt gyermeküket. Hogy mit takar valójában ez az együttélés, nem túl kedvező színben tűnik ki adatainkból: leginkább talán elérhető lelki támaszt, habár ebből sem részesül legalábbis egymástól a vizs­gált párok ötöde, s a fiatalok csaknem fele, kisebb mértékben instrumentális segítségnyújtást, de legkevésbé együtt eltöltött szabadidőt, amiből töltekezni, feltöltődni lehetne. A minden bizonnyal kölcsönösnek minősíthető, szimmet­rikus viszonyok aránya pedig végképp alacsony a vizsgált dimenziókban. Ezek a jelenségek viszont erős kapcsolatban állnak a pszichés és fizikai álla­pot, az egész közérzet minőségével (Albert et al., 2004).

 

 

Irodalom

 

Albert F.–Dávid B., 1998: Társas kapcsolatok, magányosság 1998-ban. In: Szivós P.–Tóth I. Gy. szerk.: Társadalmi tény-kép 1998. Budapest: TÁRKI, pp. 211–220.

Albert F.–Dávid B., 1999: A bizalmas kapcsolatokról. In: Szivós P.–Tóth I. Gy. szerk.: Monitor 1999. Budapest: TÁRKI, pp. 218–230.

Albert F.–Dávid B., 2004: Családi kapcsolatok és családműködés egy kétgenerációs vizsgálat tükrében. Embertárs, II. évf. 3. sz., pp. 250–262.

Albert F.–Dávid B.–Koszonits R.–Örkényi Á.–Tóth O., 2004: F 034608 számú OTKA pályázat „A 15 és 20 év közötti fiatalok és szüleik társadalmi beágyazottsága és annak hatása a testi-lelki egészségre”. Kézirat.

Dávid B.–Albert F., 2004: Érzéki csalódások: fiatalok és szüleik a szerelemről és a partnerkapcsolatokról. Fordulópont, 2004/4. pp. 12–25.

Marsden, P. V. 1991. Az amerikaiak fontos beszélgetési hálózatai. In: Angelusz R.–Tardos R., szerk: Társadalmak rejtett hálózata. Budapest: MKI, pp. 353–371.

McAllister, L.–C. S. Fischer, 1978. A procedure for surveying personal networks. Sociol­ogical Methods and Research, no. 7, pp. 131–148.

Susánszky É.–Szántó Zs., 2002: Az egészségi állapot szempontjából veszélyeztetett fiatalok demográfiai és társadalmi jellemzői. In. Szabó A.–Bauer B.– Laki L., szerk: Ifjúság 2000. Tanulmányok I. Budapest Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, pp. 154–165.

 

 


 

[1] A kutatást az 1/017/2001 számú NKFP program, az F 034608 számú OTKA és az A.1804/V/01 számú OKTK pályázat támogatta.

[2] A minta a 15 és 20 év közötti fiatalokra nem és kor szerint reprezentatív. 191 esetben „tel­jes” háromszögről beszélhetünk, azaz a gyerek mellett az anya és az apa adatai is rendelkezé­sünkre állnak. 50 esetben a háromszög „csonka”, vagyis a gyermek mellett a kérdőíveket csak az egyik szülő – zömmel a mama (90%) – töltötte ki. Ennek a leggyakoribb oka, hogy az anya egyedül neveli a gyermeket (29 eset). Tíz esetben fordult elő, hogy a társ elhunyt és négy esetben az apa nem volt hajlandó válaszolni. A teljes mintanagyság így 244 gyerek és 432 felnőtt. Az adatfelvétel Veresegyházon, 2002. első felében zajlott.

[3] A családi adatbázis alapja a 244 személyt tartalmazó „gyerekadatbázis”, ehhez igazítottuk hozzá az „anya” (236 eset) és az „apa” (196 eset) adatbázist. A két utóbbi adatbázist a teljes felnőtt adatbázis nemek szerinti kettébontásával kaptuk. A családi adatbázisban, ahogy már fentebb jeleztük, 191 esetben mind a három, 50 esetben kettő és 3 esetben csak egyetlen egy személy válaszolt.

[4] A többgenerációs együttélés teljes mintabeli aránya 7%.

[5] Egészség-szociológiai felmérések adatai alapján meghatározható az ún. küszöbkorosztály, a 40–49 évesek korcsoportja, amely ismert és kezelt betegségekkel ugyan még nem rendelkezik, de már számos kóros, betegségmegelőző állapot és panasz jellemzi. (Susánszky–Szántó, 2002: 165)

[6] A házas, élettárssal élő férfiak 28%-ánál a kérdezett gyerek nem a sajátja volt.

[7] Az instrumentális kapcsolatokat feltáró kérdés így hangzott: „Kikre számíthat(sz), kiktől kap­hat(sz) segítséget a mindennapokban előforduló kisebb-nagyobb gyakorlati teendők, prob­lémák megoldásában?

[8] A bizalmas kapcsolatokra vonatkozó kérdés a következő volt: „Ha az elmúlt fél évre gondol(sz) kik azok az emberek, akikkel fontosabb dolgait, problémáit, panaszait megbeszélte(d)?

[9] Szabadidő eltöltésére vonatkozó kérdés így hangzott: „Kik azok a személyek, akikkel eljár(sz) szórakozni, kik azok akikkel, közös programot csinál(sz)?”

A kérdezettek szituációnként maximum öt, azaz mindösszesen maximum 15 nevet említhettek. Ez az elméleti maximum természetesen nem zárta ki annak lehetőségét, hogy egy adott személyt akár mind a három szituációban is megemlítsenek a kérdezettek.

[10] Megnevezett személy.

[11] Korrelációs együttható: 0,416, szig.: 0,000.

[12] Az anyák netwörk méretével egyáltalán nem, az apákéval igen kis mértékben függ össze gyermekük kapcsolathálózatának mérete (korrelációs együttható: 0,170, szig.: 0,017).

[13] A kérdés. „Szerinted milyen szüleid házassága (az a partnerkapcsolat, amit látsz)?”. Vá­lasz­lehetőségek: nagyon jó; inkább jó, mint rossz; inkább rossz, mint jó; nagyon rossz; nem tu­dom eldönteni.

[14] A kérdés így hangzott: „Ha az elmúlt fél évre gondol, kik azok az emberek, akikkel Ön a fontosabb dolgait, problémáit megbeszélte?”. A válaszadó maga ítélhette meg, mit is tart fontosnak. Korábbi vizsgálatok alapján várható, hogy ez a kérdés erős, intim és pozitív kapcsolatokat térképez fel.

[15] Korábbi vizsgálataink ezzel egyező eredményt hoztak, ld. Albert–Dávid (1999).

[16] A „jó” házasság minimum-kritériumának gondolnánk azt, hogy a partnerek problémáikat, gondjaikat egymással (is) megosztják, megbeszélik.

[17] A szülők bizalmasként való megnevezésének esélyét bináris logisztikus regresszióval vizs­gáltuk. A többváltozós elemzés lehetővé teszi több magyarázó jellemző egy vizsgált té­nye­ző­re kifejtett hatásának elemzését úgy, hogy elkülöníti azok egymástól független hatását. Az alábbi összefüggés-elemzés a magyarázó jellemzők önálló hatását számszerűsíti, „kiszűr­ve” az elemzésbe bevont többi jellemző hatását. Mivel a magyarázó tényezők hatásának elem­­zésekor a populáció különböző csoportjait hasonlítjuk össze, a tapasztalt különbségek nem értelmezhetőek az egyén szintjén.

[18] Egy magyarázó tényező hatását jellemző esélyhányados becslésekor az elemzésben sze­replő többi tényező hatását az alkalmazott logisztikus regresszió kiszűri.