Angelusz Róbert és Tardos Róbert

 

Szakmai beszámoló a

Részvételi egyenlőtlenségek kapcsolathálózati-kontextuális tényezői

az egyéni és ökológiai hatások együttes megközelítése

című T026033 sz. 1998-2001. OTKA-kutatásról 

 Kézirat, 2001.

 

1. A vizsgálat alapötlete és kutatási koncepciójának kidolgozása egy korábbi, szintén az OTKA keretei között végzett kutatásunkhoz kapcsolódik. 1993 és 1997 között több módszer,  ezen belül országos reprezentatív mintán végzett felvétel segítségével kezdtük a választói aktivitás és társadalmi integráció összefüggéseinek tanulmányozását.  Ezt egészítették ki a magyar településrendszer egészét átfogó ökológiai adatbázisunkra épülő elemzéseink, melyek. különös hangsúllyal emelték ki a települési környezet szerepét a választási magatartás alakulásában. E kutatás egyik meglepő eredménye volt az az U-görbe-szerű összefüggés a részvétel és a településméret között, amely a hagyományos survey-jellegű megközelítések számára rejtve maradt, sőt e tendenciára a nemzetközi szakirodalom sem hívta fel közvetlen módon a figyelmet. A vizsgálatok többnyire csak azt mutatták ki, hogy a magasabb urbanizációs szintű, kedvezőbb társadalmi-demográfiai összetételű – városi településektől a községek felé haladva csökken a választói részvétel, politikai aktivitás. A részletesebb adatok ugyanakkor arra irányították rá a figyelmet, hogy a legkisebb településeken, a néhány száz fős falvakban e tendencia megfordul, sőt a részvétel – nemcsak a helyi, de az országos választások alkalmával is - rendre magas szintet ér el, akár a nagyvárosokhoz képest is magasabbat. E jelenség okainak feltárását azért is további kutatásra érdemesnek tekintettük, mert – ellenpontot képező esetekre fókuszálva - támpontokat reméltünk a kutatásainkban korábban is hangsúlyosan kezelt probléma, a nagyarányú távolmaradás motívumainak megértéséhez és a mobilizáció lehetőségeinek körvonalazásához is.     

 

A kutatás tervezésekor fontos szempont volt: a településszintű megközelítés irodalma hangsülyosan veti fel mind az egyéni, mind az ökológiai “tévkövetkeztetés” veszélyeit. Saját korábbi kutatásaink alapján is azt vártuk, hogy az itt szerepet játszó mechanizmusok csak különböző megközelítések együttes – nem egyszerűen párhuzamos, hanem összekapcsolt – alkalmazása révén tárhatók fel. Feltételeztük, hogy a kistelepülések esetében a - részvétel szempontjából kedvező - környezeti hatások értelmezését nagyban megkönnyítheti, ha lokális  vizsgálatok révén részben a kontextuális hatások konkrét mechanizmusairól, részben az egyéni szinten megjelenő motívumokról és cselekvéstípusokról is adatokhoz jutunk.  A magas részvétel környezeti összefüggéseinek értelmezésében a lokális érintettség szerepe a személyes mobilizációban ugyanúgy lehetséges iránynak tűnt, mint a településen belüli kapcsolathálózati sűrűség, nagyobb áttekinthetőség és az involváltság magasabb szintje közti kapcsolat (a “community”, újabban a “társadalmi tőke”-irodalom bizonyos irányzatainak jellegzetes témájaként). De egy másik lehetséges interpretációs irány szerint mindez a konvencionalizmus megnyilvánulásaként, a normák, szociális kontroll erősebb kényszereként - akár kiüresedett ritualizmusként - is értelmezhető. Valamennyi verziót vizsgálatra érdemesnek tartottuk, melyekről csak a konkrétabb elemzések nyomán foglalhatunk állást.  Mindenesetre a korábban alkalmazott survey-megközelítés mellett településekre, konkrét esetekre koncentráló, a többszintű elemzés komponenseit szervesen összekapcsoló felvétel bekapcsolását irányoztuk elő.

 

Noha a választási aktivitás megkülönböztetett szerepét fenn kívántuk tartani, a participáció átfogóbb vizsgálatát tűztük magunk elé. A korábbi vizsgálatok szerint a politikai aktivitás a hazai népesség jól lehatárolható rétegeihez köthető, a nyugat-európainál lényegesen szélesebb az a politikai “underclass”, amely egyáltalán nem vesz részt a demokratikus akaratképzés intézményesült formáiban, vagy nagyon esetleges módon teszi. A kistelepülések egészében magasabb részvétele nem utolsó sorban amiatt érdekes, hogy többnyire alacsony társadalmi státusú állampolgárok kapcsolódnak be  – ilyen vagy olyan formában – a politikai akaratképzés folyamatába.

 

A téma irodalmát tekintve három nagyobb megközelítésre támaszkodtunk. Első helyen a választási részvétel, illetve a tágabb értelemben vett participáció “civic culture” vonulatát vettük számításba az Almond-Verba-féle kutatásra visszamenően. Nem utolsó sorban az abszencia fokozatos növekedésével kapcsolatban, az elmúlt egy-másfél évtizedben jelentősre duzzadt a kifejezetten a választási részvétellel foglalkozó irodalom is (mint például Rosenstone-Hansen, Piven-Cloward, Teixeira vagy Európából Armingeon, Lijphart).  Míg e két vonulat korábban kissé különvált egymástól, újabban  kísérletek történnek a választási részvétel kérdésének a politikai kultúra egészébe való integrálására.

 

Az alapul vett második megközelítési irány az ökológiai kérdéskör metodológiai megalapozása. Robinsonnak a tévkövetkeztetésekről írt klasszikus tanulmánya után számos szerző foglalkozott az individuális és kollektív irányban is fennálló értelmezési buktatókról. Olyan szerzők mint Alker, Dogan, Linz viszont ösztönzően szóltak az ökológiai és az egyéni szintű megközelítések egyidejű alkalmazásában rejlő előnyökről. Az újabb irodalomból Gary King kezdeményezései gondolatébresztőek az aggregát szintű adatokból egyéni szintre is lemenő, a korábbinál szofisztikáltabb következtetések lehetőségeiről.    

 

Harmadik irányzatként  a kapcsolathálózati és a kontextuális elemzés és újabban a “társadalmi tőke” irodalma jött számításba. Tulajdonképpen már a lazarsfeld-i választásszociológiai iskola is lépéseket tett ebbe az irányba, de a kifejezett social network-irodalom csak az elmúlt egy-két évtizedben - és egyelőre csak vékony szálakon - kapcsolódott be a választói magatartás  hálózati összefüggéseinek vizsgálatába (például F.U.Pappi munkái emelhetők ki). A network-iskolához képest a kontextuális elemzésnek nagyobb tradíciói vannak (lásd Rokkan, Scheuch, Linz) a választói magatartás vizsgálatában. Az újabb irodalomból Huckfeldt kutatásai tettek kísérletet mindkét szál bevonására. Fontos fejlemény az elmúlt évtizedből a “társadalmi tőke” koncepciójának kollektív szintű változata. Putnam különös hangsúllyal vetette fel a részvétel és együttműködés különféle megnyilvánulásait, és ebbe a “community”-hangsúlyú vonulatba illeszkedik Verba kutatócsoportjának újabb munkája is a participációs kultúra elmúlt évtizedek-beli alakulásáról.

 

2. A survey-megközelítés során ezúttal tehát az analitikus mintavétel alkalmazását állítottuk előtérbe. A korábbiakban kialakított országos települési adatbázis felhasználásával 2*2-es modell alapján négy települést választottunk ki. A két dimenzió közül az egyik maga a részvétel szintje volt. Bár a kistelepüléseken a részvétel viszonylag magas, ez azonban mégsem teljesen általános. A kis falvakon belül is vannak olyanok, melyek nemcsak az aprófalvakhoz, de az országos átlaghoz képest is alacsony aktivitással jellemezhetők. Ez a dimenzió közvetlenül vonatkoztatható arra a kérdésre, hogy mi különbözteti meg az erősebb és gyengébb involváltsággal jellemezhető települések lakóit és társadalmi miliőjét. A rendelkezésre álló adatbázisok ugyanakkor egy fontos regionális választóvonalra is rávilágítottak, mely a nyugat-dunántúli és a kelet-magyarországi aprófalvak között rajzolódik ki. Célszerűnek látszott a másik dimenziót ehhez kapcsolni. Az egyszerűség kedvéért mindkét régióból egy-egy megyét választottunk ki, ezeken belül egymáshoz viszonylag közel elhelyezkedő egy-egy magas és alacsony participációs szintű települést jelölve ki. Jellegzetes  megyékként Vas és Szabolcs-Szatmár-Bereg kínálkoztak. Mindkettőben aránylag magas a kistelepülési népesség aránya, s míg az előbbiben a részvétel 1990 és 1998 között rendre jóval az országos átlag fölött alakult (úgy az országos, mint a helyi választások alkalmával), az utóbbinál az ellenkezőa a helyzet, és 1998-ban annak a két megyének egyike volt, ahol az alacsony részvétel miatt a listás szavazás az országos választás első fordulójában érvénytelen volt. A mintavétel további jellegzetessége volt a felvétel teljes körű jellege, amire a megcélzott népességcsoport, a települések mérete elvben lehetőséget nyújtott. A kontextuális és network-jellemzők és a befolyás-mechanizmusok szempontjából ez egyértelmű előnynek ígérkezett. Az ilyenfajta teljeskörű, ún. “szaturált” felvétel a network-irodalomban nem ismeretlen, de olyan természetes közeg esetében mint egy-egy település ritkaságnak számít. Kutatásunknak ez kétségkívül újszerű vonása. A kapcsolathálózatok reprezentatív mintás – bizonyos tekintetben atomisztikus – felvételeihez képest fontos metodológiai előny, hogy az adatbázis a kölcsönös kontaktusokat is számba veszi, a családi, szomszédsági, települési aggregáció globális mutatóit is lehetővé teszi, mindezzel magasabb validitási szintet és a sokoldalúbb elemzés lehetőségét alapozza meg.

 

Összefoglalva, mind Vas, mind Szabolcs megyéből egy-egy magas és alacsony részvételi szinttel jellemezhető kistelepülést választottunk ki. Míg az előbbi régiónál a magas részvétel esete volt normálisnak tekinthető, s az alacsony rendhagyó, külön magyarázatot igénylő, a kelet-magyarországi esetek tekintetében fordított a helyzet.

 

3. A vizsgálat terepmunkáit, a kérdőíves felvételt eredetileg már az induló év második felében, az 1998-os önkormányzati választásokhoz kapcsolódva kívántuk lebonyolítani. Ez kétségtelenül előnyösnek ígérkezett abból a szempontból, hogy az aktuális esemény magát a részvételt, a vele kapcsolatos motívumokat is aktualizálja, s a helyi közélet ügyein keresztül a közösségen belüli választóvonalakat is élesebb megvilágításba helyezi. A finanszírozás lehetőségei, a pályázati keret ütemezése azonban terveink revideálására késztettek. Mivel a kérdőíves felvétel lebonyolításához szükséges összeget csak az első két évi összeg kumulálásával tudtuk biztosítani – miközben elméleti és mérési megfontolások miatt különböző időpontokban történő felvétel nemigen jöhetett szóba -, a terepmunkák döntő elemét képező felvételre végül is 2000 első felében (március és május közt) került sor. Az ezt megelőző időszakban – részint a már korábban lebonyolított, részint az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport 1998-as Omnibusz-felvételéhez kapcsolt kérdésblokkja segítségével – országos reprezentatív mintákon igyekeztünk kapcsolathálózati módszereinket továbbfejleszteni. Ezek során – hazai és nemzetközi felkérések nyomán - korábbi felvételekkel is összehasonlítható adatokhoz kívántunk jutni, de egyben olyan elemzéseket is végezni, amelyek már a falusi esettanulmányok számára is támpontot jelenthetnek.

 

A minta konkrét településeinek kiválasztását 1999 őszén végeztük. A kiválasztás egyik kulcsmozzanata a részvételi határok megállapítása volt. A “magas” részvétel esetében valamennyi – 1990 és 1998 közötti – választást figyelembe véve a végig legalább 80, az “alacsony” részvétel eseteit tekintve a legfeljebb 50 százalékos arányból indultunk ki. Így településenként tartós szavazói beállítottsággal számolhattunk. Míg a nyugat-dunántúli esetben a magas, s a szabolcsi térségben az alacsony részvétellel jellemezhető kistelepülés kiválasztása aránylag egyszerű volt - több szóba jövő falu közül válogathattunk -, a rendhagyónak számító gyenge aktivitás a nyugati és magas participáció a keleti régióban már több nehézséget okozott. Egyik-másik évet illetően kisebb kompromisszumot is kellett tenni a  küszöböt illetően. A régiókon belüli különbség azonban így is markáns, a 25 százalékot rendre meghaladó volt az egyes települések közt,.

 

A kiválasztásnak néhány további szempontja is volt azonban, így az egyes településeken a népesség bizonyos homogenitása. Az alapkérdésünk szempontjából másodlagos tényezőket kívántuk lehetőleg konstansan tartani. Így például azokat az eseteket kizárni, mikor egy-egy község tulajdonképpen csak közigazgatási egység, valójában kisebb településekből lazán összeállt képződmény. De etnikai-nemzetiségi szempontból is kerülni igyekeztünk a komolyabb eltérést a négy falu összetételében. Vizsgálódásunkat ezért alapjában magyar népességű településekre korlátoztuk. (Egyik-másik község esetében ugyan tetten érhetőek  bizonyos nemzetiségi hagyományok, amelyek bizonyára nem mellékesek, azonban ezekben az esetekben is erős asszimilációról van szó, az egykori gyökerek ma már csak nyomokban lelhetők fel.)

 

2000 késő őszén a számításba vett falvak mindegyikében néhány mélyinterjúra került sor[1] a települések vezető tisztségviselői és informális hangadói körében.[2] A települések profiljának előzetes feltérképezésén túl, a terepszemlének kontrollfeladata is volt a kiválasztási kritériumok szempontjából. Ennek nyomán módosítottuk utólag a bevonni kívánt települések listáját, váltottuk fel Szabolcs megyében az egyik falut (mivel kiderült, hogy valójában két lazán kapcsolódó résztelepülésről van szó) egy céljainknak megfelelőbb másikkal.  Végül is előzetes elvárásainknak összességében megfelelő négy falu került kiválasztásra (Meszlen és Nagytilaj Vas, illetve Zajta és Mátyus Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, melyeket a kutatásról készülő publikációkban anonim módon – a két dimenziónak megfelelően – Nyugat-Felső, Nyugat-Alsó, Kelet-Felső és Kelet-Alsó megjelölésekkel különböztetjük meg). Mivel, a nyugat-magyarországi falvak viszonylag kisebbek, a kelet-magyarországiak általában nagyobbak az aprófalvas kategórián belül is, e szempontból a kiválasztott falvak teljes egyneműségét nem sikerült elérnünk. Azonban a kiinduló mintakeretek falvanként így is a 150-300-as nagyságokon belül maradtak. 

 

A felvétel módszereinek kidolgozásakor nagymértékben építettünk azokra a tapasztalatokra, amelyeket a kapcsolathálózati erőforrások feltérképezésének korábbi reprezentatív jellegű felvételei során szereztünk.  A pályázati ciklus által átfogott első 1998-99-es időszakban a korábbi network-felvételek eredményeire és módszertani tapasztalataira fordítottunk több figyelmet. A kötések különbözö típusainak szokásos számba vétele mellett (mikor - már az országos felvételek alkalmával is - egyidejűleg alkalmaztunk névgenerátoron és  ún. pozíciógenerátoron alapuló felvételi technikákat) a falusi – formális vagy informális – tekintélyek, celebritások helyi presztizsének közvetlen megközelítésére olyan ún. reputációs generátorokat is szerkesztettünk, melyekhez hasonlókat pl. Laumann és Pappi alkalmazott a kutatás számára sok tekintetben előképet nyújtó ún. Altneustadt vizsgálatban. Az utóbbi munka a network-pozícióval többé-kevésbé közvetlenül összefüggő közbülső indikátorok kidolgozásához is támpontokat nyújtott. Ilyen volt mindenek előtt a törzsökösség mutatója, mely a presztizsrangsor különböző elemeivel, köztük az áthagyományozott családi tekintéllyel a tapasztalatok szerint többé-kevésbé közvetlen kapcsolatban áll, különböző társadalmi-kulturális erőforrásokkal való viszonya azonban már kevésbé egyértelmű. Ugyancsak a fent jelzett kutatási vonulat – de a személy- és csoportközi befolyások Lazarsfeld és Merton nevével fémjelzett klasszikus kutatásai is itt említhetők – ösztönzött olyan mutatók kidolgozására, mint a lokális-globális (vagy az utóbbi szerzők terminusaiban  “parochiális” és ”kozmopolita”) orientáció. Végül mind kapcsolathálózati, mind település-integrációs összefüggéskben lényegesnek tűnt olyan globális szinten értelmezhető társadalmi tőke-mutatók kidolgozása, amelyeknek megközelítésére a kérdőíves interjúkat is felhasználtuk. Olyan kérdésekről volt itt szó, mint bizonyos hagyományok ápolása, a kölcsönös segítségnyújtás helyi intézményeinek fennállása (a kóstolótól a kalákáig), de a falusi társadalom civil szerveződéseinek, önkéntes társulásainak létezése is (az öregek otthonától a tűzoltóegyletig vagy gazdakörig). A társadalmi tőke globális mutatóinak másik iránya - közvetett úton - a kapcsolathálózati minták strukturális jellemzői felé vezet. Ez kétségkívül nehezebb, de legalább annyira termékenynek ígérkezik. Ezekhez a jellemzőkhez  – mint a sűrűség hagyományosabb vagy az elérhetőség, a kapcsolati homogenitás, a centralitás, centrum-periféria (core-periphery) újabb mutatóihoz és az ezek szerinti globális megoszlásokhoz az elmúlt időszak network-szoftver fejlesztései (mint az UCINET programcsomag újabb változatai vagy a grafikus modellezésben kitüntetett Pajek) voltak segítségünkre.

 

A  kérdőív első változatát 2000 végére alakítottuk ki, 2001 februárjában egy kismintás próbafelvételre került sor. Bizonyos korrekciók után 2001 márciusára készült el a vizsgálat végleges kérdőíve. A felvételt az MTA-ELTE Kutatócsoportjának felvételeit rendszeresen végző kérdezői apparátus bonyolította le.[3] A felvétel során különös jelentősége volt a mintakeret minél teljesebb kitöltésének, melyet – a helyi nyilvántartások alapján – a  települések tisztségviselői bocsátották rendelkezésére. A kedvező fogadtatás érdekében minden megkérdezendő számára felkérő levelet küldtünk néhány héttel a kérdezés előtt. A tapasztalatok szerint a levél valóban megkönnyítette a kapcsolatfelvételt. A megkérdezettek nyitottságát – és továbbra is fennmaradt kooperatív készségét – az interjú utolsó kérdésének eredményei tükrözik, melyek szerint összességében a megkérdezettek 87 százaléka válaszolt úgy, hogy egy esetleges későbbi megkeresés alkalmával is szívesen állna rendelkezésre.

 

A többszöri megkeresésre fordított figyelemmel, néhány elmaradt személy, illetve háztartás utólagos megkeresésével végül várakozásainknak megfelelő – és a hazai gyakorlatban igen magasnak mondható – lefedettséget sikerült elérni. Konkrétan, az egyes falvakban az interjúk száma a következő: Nyugat-Felső 170 fő (88%-os lefedettség), Nyugat-Alsó 114 fő (79%), Kelet-Felső 225 fő (84%), Kelet-Alsó 227 fő (78%).[4] Összességében 736 interjú készült. Bár a válaszadói arány mind a négy településen megfelelő, ezek eltérése is egybecseng a participációs készség - kutatásunk számára eleve kiindulópontot jelentő - általános különbségeivel.

 

A kvantitatív kritériumok teljesülése mellett természetesen nem mellékes körülmény a minta összetétele és az elemzések pontossága szempontjából, hogy a mintakiesések a népesség mely csoportjaiból kerültek ki elsősorban. A mintabeli képviselet e minőségi szempontja arra irányul, hogy nem szisztematikus-e a lemorzsolódás, netán nem épp az egyes települések hangadói maradtak-e ki (vagy tartották magukat távol) a mintából. A kérdőív egy blokkja – a reputációs kérdéssorozat –a megkérdezettek említései alapján azokat a személyeket is számba vette az egyes falvakon belül, akikkel ilyen vagy olyan oknál fogva nem készült interjú. A kérdéssorozat kilenc tétele alapján – a “falu legtájékozottabb embereitől” a ”legtekintélyesebbekig” – megállapítható, hogy a reputációt hordozó személyek közel 90 százaléka a válaszadók közt szerepel, és ez az arány némileg még kedvezőbb, mint a mennyiségi lefedettség szerinti érték. (Hasonló egybevetésre adott lehetőséget a névgenerátoros betwork-kérdéssorozat, s az itt mutatkozó arány valamivel még magasabb.) A minőségi reprezentativitás szempontjából viszonylag legkedvezőtlenebb (a kilenc vonatkozás összességében 78 százalékos) érték Kelet-Alsó településen adódott, ezen belül is mindenek előtt a vagyoni reputáció alapján. (Az empirikus felvételek általános tapasztalata alapján feltételezhető, hogy a vagyonosabb személyek körében bizonyos tartózkodás is közrejátszhatott ebben; az adott településen ez a hiány kis mértékben torzíthatja adatainkat.)

 

A kiválasztott települések gazdasági-kulturális mutatóik tekintetében valamelyest elmaradnak a községek országos átlagától, korösszetételük is idősebb. Azonban köztük is lényeges eltérések figyelhetők meg, sőt a NyF (Nyugat-Felső) település mutatói kivételesnek is mondhatók. Gyakorlatilag a társadalmi-gazdasági fejlettség valamennyi mutatója tekintetében  kiemelkedik nemcsak a többi kiválasztott aprófaluhoz, hanem a községek országos átlagához képest. Kedvező földrajzi adottságai, úgy a megyeszékhelyhez, mint a nyugati határszélhez való közelsége e kis falu számára szinte városias, mindenesetre a hazai falvak átlagát jóval meghaladó fejlettséget alapoz meg. A kilencvenes évek gazdasági nehézségei itt nyomták rá legkevésbé bélyegüket a foglalkoztatottsági szerkezetre. A munkanélküliek aránya csak 3, az aktív keresőké a falvakban szinte kivételes 46 százalék. Bár a legtöbb (jelenlegi vagy korábbi) munkaviszony itt is a mezőgazdasághoz kötődik, a tercier szféra foglalkoztatottjainak aránya összességében hasonló, a vizsgált falvak közül a legmagasabb. A népesség valamivel több mint 20 százaléka végzett középiskolát és hasonló az idegen nyelvet ismerők aránya. Az anyagi ellátottság szintjét jellemzi a fürdőszoba 91, a telefonellátottság 81, a parabolaantenna tulajdonának 64 és az autóval rendelkezés 52 százalékos aránya. A négy falu közül itt  a legmagasabb a rendszeres templomba járók aránya (legalább havonta 58 százalék). A viszonylag magas vallási aktivitás mind a többségi katolikus felekezetre, mind a faluban viszonylag jelentős – több mint 20 százaléknyi – evangélikus populációra jellemző.

 

NyA (Nyugat-Alsó) helyzete gyakorlatilag minden vonatkozásban kedvezőtlenebb az előbbihez képest, a két keleti faluhoz – és különösen KA-hoz – képest azonban sok vonatkozásban kedvezőbb. Infrastrukturális és kulturális vonatkozásokban többnyire a második helyen áll a négy falu között. Igen kedvezőtlen azonban a korstruktúra: a felnőtt népesség 62 százaléka 50 év feletti (míg a többi településen ez az arány 50 százalék körül van). A népesség a legutóbbi években is gyors ütemben csökken. NyF kedvező foglalkoztatottsági helyzete erre a településre már nem terjed ki. Bár a legalább középiskolát végzettek aránya itt is eléri a 15, az idegen nyelvismerttel rendelkezők a 16 százalékot, az aktív keresők aránya e településen már csak 24 százalék, alig magasabb, mint a keleti falvakban. A település földrajzi-gazdasági adottságai az előbbinél – a nagy regionális központoktól és a határtól való viszonylag nagy távolsággal összefüggően – jóval hátrányosabbak. E színkatolikus településen a rendszeres templomba járók aránya – ha valamivel alatta is marad az előbbi faluban tapasztaltnak – a keleti régió falvaihoz képest igen magasnak mondható. Az utóbbi évek fontos új jelensége külföldiek – főleg osztrák vásárlók – betelepülése elhagyott telkekre vagy újonnan épített korszerű falusi házakba. A helyi közélet sajátos jegye az erősen centralizált faluvezetés. Az önkormányzati választáson is – egyedül a négy település közül – csak a hivatalban lévő polgármester indult. 

 

A KF (Kelet-Felső) település gazdasági-kulturális adottságaira legtöbb tekintetben a keleti régió általános viszonyai nyomják rá bélyegüket. Ha pusztán ezeket a jellemzőket tekintjük, mindezek nem magyaráznák az itt tapasztalt magas választási részvételt. Noha iskolázottsági, ellátottsági mutatói nagyrészt kedvezőbbek mint KA szintje, NyA jellemzőit összességében nem haladja meg. A faluban különösen magas, 20 százalékos a munkanélküliek aránya, aminél nem magasabb az aktív keresők előfordulása. A foglalkozási háttér sajátos színfoltja a közlekedési, s közelebbről a vasúti alkalmazottak magas hányada. Az ágazat elmúlt időszakbeli leépülése kétségkívül őket is kedvezőtlenül érintette. A román határhoz való közelség, a határőrség itteni telephelye a település életének fontos mozzanata, de gazdasági szempontból nincs átütő szerepet. A jórészt kiegészítő jellegű, a családok jó részének megélhetését lehetővé tevő mezőgazdasági kistermelés viszont említést érdemel, méretei a négy falu között itt a legjelentékenyebbek. Történetileg nem érdektelen, hogy a falu népességének egy része XVIII.századi sváb telepesek leszármazottja. Ez az etnikai háttér a régióban szinte kivételes. Egyes nyomai a falu életében ma is felismerhetők, noha a mindennapokban nem feltűnőek. A falu népességének felekezeti arculata is plurális, amennyiben a 63 százaléknyi katolikus vallás mellett több mint 30 százaléknyi református kisebbség található. A hitéleti aktivitás – mindkét jellegadó felekezet esetében – messze elmarad a nyugati településeknél tapasztalható mögött.

 

KA a négy falu közül egyértelműen a legelmaradottabb. A legalább középiskolát végzettek aránya mindössze 10 százalék. A felnőtt népesség közel fele a hagyományos mezőgazdasági foglalkoztatottsághoz kötődik (bár az aktív keresők aránya az előbbi településhez hasonlóan alacsony). Környezeti feltételei - a Tisza közelsége, a táji adottságok - elvben bizonyos előnyt is jelenthetnének, a természeti erők negatív hatásai (így az árvízi kitettség) azonban erőteljesebbek. Gazdaságilag a régiócentrumtól való távolság sem kedvez, az ukrán határ közelsége pedig inkább csak a szürke gazdaság terén kínál bizonyos lehetőségeket. Az infrastrukturális és ellátottsági mutatók különösen kedvezőtlenek. A lakások csaknem felében nincs fürdőszoba, itt a legalacsonyabb (49, illetve 20 százalék) a telefonnal és autóval rendelkezők aránya. A falu felekezeti szempontból homogénebb az előbbi településhez képest: a többségi reformátusok mellett a katolikusok aránya alig egyötödnyi. A vallási aktivitás azonban mindkét felekezetnél alacsony.     

 

4. A “Négy-falu”-felvételt előkészítő elemzéseink 1997-es és 1998-as országos felvételek (részblokkjai) alapján összességében 1800 megkérdezett kapcsolathálózati mintáira irányultak. Bár a kulturális-interakciós rétegződés nyolcvanas évek második felében történt vizsgálata során alkalmazott Fischer-féle technika részletes megismétlésére nem nyílt mód -  annak egy redukált változatára kerülhetett sor -, bizonyos indexek kidolgozása révén mégis kísérletet tehettünk dinamikus elemzésekre is a kapcsolathálózati erőforrásokat kondicionáló tényezők alakulásáról[5]. Az eredmények folytonosság és változás egyidejű érvényesülését  jelezték. Az utóbbi mozzanatok közt a legnagyobb horderejű átrendeződések az anyagi erőforrások szerepével kapcsolatosak. A kilencvenes évek vége felé a vagyon jóval meghatározóbb volt a kapcsolathálózati erőforrások szerveződésében, mint tíz évvel korábban, a rendszerváltást közvetlenül megelőzően. A globális anyagi helyzet mellett olyan más – a falusi esettanulmányok szempontjából sem érdektelen - gazdasági tényezők is szerephez jutottak az utóbbi évek országos felvételeinek tanúsága szerint, mint a gazdasági aktivitás, illetve a földdel való rendelkezés. A munkanélküliek nemcsak gazdasági, hanem jelentős mértékben network-pozíciókat is vesztettek. Ami az utóbbi tényezőt illeti, a földbirtok a kapcsolathálózati erőforrások, tágabb értelemben a társadalmi tőke számottevő tényezőjévé vált a falusi társadalmakban. A gazdasági erőforrások szerepét illetően érdekes – és későbbi esettanulmányaink szempontjából ismét hasznos támpontot nyújtó – eredménnyel szolgált az a régiók szerinti elemzés, mely a vagyoni tényező kapcsolathálózati jelentőségét a kilencvenes évek vége felé inkább Nyugat-, mint Kelet-Magyarországon jelezte. A változások további lényeges eleme, hogy - a szóródásra vonatkozó mutatók szerint - a kapcsolati erőforrások a korábbiaknál erősebben differenciálódtak, a más vonatkozásokban is megfigyelt polarizálódási tendenciákat önmagukban is felerősítve.

 

A folytonosság mozzanatai sem elhanyagolhatóak, s ez elsősorban a politikai tényezőhöz kapcsolódik. Míg a kulturális erőforrások szerepe egészében véve csökkent – bár ez is erősebben jelentkezett a nyugati, mint a keleti országrészben -, a politikai involváltság szerepe fennmaradt a társadalmi tőke kondicionálásában, sőt továbbra is csaknem olyan erős összefüggés volt vele kimutatható, mint az anyagi erőforrásokkal.  Az esettanulmányokra vonatkoztatva, feltételezhető volt, hogy a közvetlen politikum az olyan kis falvak életét, mint az esetünkben kiválasztott települések életét kevésbé hatotta át (jóllehet a nagyobb településtípusok között e tekintetben markáns eltérés nem volt kimutatható). 

  

Az országos eredmények megléte az esettanulmányok után mindjárt több összevetésre, a bevont kistelepülések pozíciójának bemérésére adott lehetőséget. Mindenek előtt a községi népesség egészével való összehasonlításra nyílt mód, kiinduló feltevéseink szempontjából is közvetlenül értelmezhető eredményekkel szolgálva. Míg nemcsak gazdasági, infrastrukturális, de olyan alapvető kulturális vonatkozásokban mint például az iskolai végzettség, a négy aprófalu átlagszintje számottevően alatta marad a községek egészének – ez alól csak NyF település kivétel -, a kapcsolathálózati erőforrások összehasonlítható adatai tekintetében már csekélyebb az eltérés[6]. Emlékeztetni kell eredeti megfigyeléseink közül arra az U-görbére, mely az urbanizációs lejtő alsó szárán, az aprófalvakon belül a részvételi aktivitás lefelé tartó tendenciájának megfordulását jelezte. Bár a társadalmi tőke érvényesülését több szinten vettük számba – a települési szinthez kötődő változatokról még külön szólunk -, az ilyen típusú integrációs erőforrások szerepére vonatkozó feltételezéseinket valószínűsítette a kistelepülések lakóinak viszonylag kedvezőbb pozíciója a kapcsolathálózati, mint a kulturális vagy a gazdasági erőforrások terén.

 

Még közvetlenebbül értelmezhetők ebben az összefüggésben a négy falu közti eltérések. Bár a kapcsolati erőforrások különböző tényezőit tekintve nem azonos a sorrend, az ezekből képzett globális mutatót tekintve első helyen egyértelműen NyF, majd a következő helyen KF emelkedik ki – az a két település tehát, ahol a részvételi adatok is kiemelkedők (míg a további falvakat tekintve NyA és KA a sorrend - ami gyakorlatilag ugyancsak leképezi a participációs  különbségeket). A két magas részvételt felmutató falu (egyéni szintű) társadalmi tőke állománya között ugyanakkor nem érdektelen a jellegbeli eltérés sem. Míg az előbbi (nyugati) esetben inkább a tágabb körökhöz kontaktust, hidat képező (ismeretségi, illetve társulási jellegű) kapcsolatok viszik a prímet a többi településsel összehasonlítva, az ellenpárt jelentő keleti falu esetében a maghálózathoz, főként a családi-rokonsági körhöz kapcsolódó “erős kötésű” mutatók emelkednek ki.

 

A társadalmi tőke participációs befolyása valamennyi olyan fontosabb részvételi motívum esetében érvényre jut, melyeket korábbi kutatásaink nyomán különböztettünk meg. A státustudat, az önnön társadalmi jelentőség mozzanata esetében –  az anyagi és kulturális erőforrások alapvető szerepe mellett, ahol a kis falvakban inkább az előbbiek, mint az utóbbiak a meghatározóak – a network-pozíció befolyása is számottevő minden vizsgált településen. Olyan konkrét mutatókat tekintve, mint az egyes településeken elfoglalt társadalmi helyzet, vagy a középréteg/munkás önbesorolás, jól megragadható tényezőként jelenik meg, kiegészítő, esetleg kompenzatív szerepet is játszva. Ha valaki az előzőekkel kevéssé rendelkezik, de kapcsolathálózati szempontból viszonylag rangos pozíciót foglal el, ez önmagában is emelően hat a státustudatra. Még kézenfekvőbb a kapcsolathálózati tényező jelentősége a részvételi motívumok további két, a normatudattal összefüggő tényezője esetében. A konvencionalizmus a szociális beágyazottság tradicionalisztikus szindrómájára utal, mely normakövetésre, esetünkben a részvétel formájában elvárt magatartásra ösztönöz. A státustudat és a normatudat együttes jelenléte – ahogy az erre vonatkozó attitűdkérdések adataiból is kitűnik – NyF településen jelentkezik leghatározottabban, és ez ismét egybecseng a részvételi aktivitás kiugró szintjéről való tapasztalatokkal. Ha nem is ilyen mértékben, hasonló irányultsággal jellemezhető KF falu is. A további két település közül NyA a konvencionális normakövető attitűdök alacsony szintjével jellemezhető, de a státustudatra utaló indikátorok alacsony szintje is a nagyarányú abszenciához szolgál magyarázatul. Végül  KA település távolmaradási attitűdjei a normatudat (hiányának) további mutatójával, a szociális independenciával hozhatók elsősorban összefüggésbe. Ezen a dominánsan protestáns településen az ilyen irányba mutató elvárások elutasítása – az erre vonatkozó kijelentések tanúsága szerint - különösen intenzív.    

 

Azonban nemcsak áttételes következtetések mutatnak a kapcsolathálózati tényezők mobilizációs szerepe irányába. Közvetlenebb összefüggések is rendelkezésre állnak, ahol a részvételi aktivitást meghatározó tényezőket vettük számba. Mivel kutatásunk egyik kulcskérdéséről van szó, az idevonatkozó táblázat adatait e kutatási beszámoló keretei között is célszerű bemutatni.

   

1.tábla

A részvételi aktivitást meghatározó tényezők a négy faluban és az összevont mintában
                                              (függő változó: a részvételi aktivitás ötfokú indexe;
                                              Optimal Scaling regresszióelemzés, sztenderdizált együtthatók
                                               és jelentőség /importance/ értékek; üres cellák:nem szign.)

          

 

  Összevont

     Minta

Nyugat-Felső

Kelet-Felső

Nyugat-Alsó

Kelet-Alsó

Béta

Imp.

béta

Imp.

béta

Imp.

Béta

Imp.

béta

Imp.

Kapcsolathá-
  lózati pozíció

 

.29

 

.55

 

.39

 

.65

 

.37

 

.47

 

.13

 

.18

 

.33

 

.57

Iskolázottság

.11

.09

 

 

 

 

.22

.35

.16

.14

Vagyoni
  helyzet

 

.08

.

09

 

.17

 

.18

 

.16

 

.15

 

.15

 

.13

 

 

Életkor

.17

.09

.24

.10

.35

.31

 

 

.10

.09

Templomba
  járás

 

.15

 

.17

 

 

 

.13

 

.09

 

.22

 

.27

 

.19

 

.27

               R2

18%

 

24%

 

32%

 

17%

 

18%

 

 

 

Azon a két településen, amely egészében magas participációval jellemezhető, magyarázható leginkább a részvételi aktivitás a bevont társadalmi-demográfiai tényezőkkel. Ezekben a falvakban kisebb az egyéni, illetve a szociológiailag esetleges tényezők szerepe. De a táblázat adatai a vizsgálat központi kérdésére, a kapcsolathálózati pozíció szerepére vonatkozó összefüggést is pregnánsan szemléltetik. E befolyás valóban meghatározó – akár a négy falu egészét, akár külön-külön tekintve. Különösen így van, ahol magas a részvétel. E településeken, ahol a társadalmi tőke teljes készlete is nagyobb, a kapcsolatgazdag, tekintélyes személyek magatartásmintái a közösség egészére kisugároznak. Ugyanitt a vagyoni tényező és az (idősebb) életkor mozgósító szerepe is jelentősebb. Az alacsony részvétellel jellemezhető falvakban ellenben inkább a részvételi aktivitás szokásos meghatározói, az iskolázottság és a – konvencionalizmus motívumával szorosan összefüggő – templomba járás játszanak szerepet. Bár a network-pozíció szerepe utóbbiakban sem elhanyagolható (főleg KA esetében), az ilyen erőforrások itt szűkösebbek, a népesség szűkebb körére korlátozódnak - a velük kapcsolatos kisugárzó hatás is kevésbé lehet átütő.  

 

A mobilizációs mechanizmusokat más oldalról világították meg a metwork-erőforrások meghatározottságát feltáró elemzések. A vagyoni helyzet relevanciája itt különösen pregnáns, ahogy a 2.táblázat jelzi, melyet jelentősége miatt ugyancsak külön közlünk. Az eredményt a kapcsolathálózati pozíció fenti szerepével összekapcsolva – a közvetlen és közvetett hatásokat is tekintetbe véve – még hangsúlyosabbá válik a vagyoni pozíció mobilizációs szerepe. Itt sem fölösleges külön kiemelni - ahogy a táblázat adatai jelzik -, hogy a földbirtok megléte  (akár saját tulajdonként, akár a családi háttér elemeként) ugyancsak majd mindenütt számottevő tényező a társadalmi tőke készletét tekintve.

 

 

 

 

2.tábla

A társadalmi tőke meghatározó tényezői a négy faluban és az összevont mintában  

                              (0LS lépcsőzetes regresszióelemzés; sztenderdizált együtthatók;
                               üres cellák nem-szign.)

 

 

  Összevont

     Minta

Nyugat-Felső

Kelet-Felső

Nyugat-Alsó

Kelet-Alsó

 

Béta    Szig.

Béta    Szig.

Béta    Szig.

Béta    Szig.

Béta    Szig.

Vagyoni helyzet

  .40      .000

  .32    .000

  .52      .000

.45      .000

.27     .000

Iskolázottság

 .19      .000

 .18     .02

.13      .03 

.18       .04

.19     .004

Politikai involváltság

 .12      .000

 

.16      .04

 

.12     .04 

Életkor

-.13     .000

-.23     .006

-.11     .04

 

-.21     .001

Törzsökösség

.14      .000 

.29      .000

 

 

 

(Saját)földbirtok

 .06        .05

 

 

 

.12     .05

Szülői föld- tulajdon

 

 

.11      .03

.25      .002

 

                    R2

41%

  30%  

      48%

   41%

 32%

 

A táblázat adatai egyben azt is jelzik, hogy a társadalmi tőke eloszlását – úgy az egyes falvakban, mint összességükben – jól meg lehetett ragadni a vizsgálat során alkalmazott szociológiai változókkal. A már kiemelt vagyoni tényezővel kapcsolatban az is elmondható, hogy ez a szerep még meghatározóbb, mint a kapcsolathálózati erőforrások országos vizsgálata során (sőt azon belül a községeknél megfigyelthez képest is). A politikai tényező szerepe ugyanakkor kisebb, mint az országos szinten volt, ahol megközelítette az anyagi pozíció befolyását (sőt a konkrét települések közül csak a keleti régió régióban bizonyult szignifikánsnak). Az ilyen jellegű aprófalvakban egészében véve csekély a közvetlen jelentősége, a kulturális erőforrásokhoz viszonyítva is elmarad. Az életkor szerepe – ha a vele összefüggő törzsökösség, a helyi szenioritás tényezőjét is figyelembe vesszük – tulajdonképpen kettős. Közvetlenül a más kutatásokból is ismert összefüggés jelenik meg, ahogy az idős kor felé haladva fokozatosan szűkülnek a network-erőforrások. Viszont az életkorral növekvő helyi beágyazottság, törzsökösség – bár ez a befolyás nem azonos a különböző esetekben - pozitívan hat a társadalmi tőke egyéni készletére.  

 

A helyi beágyazódásra utaló törzsökösség a részvételt közvetlenebbül is befolyásolja, ahogy további elemzésekből kitűnik. Ezekben a network-pozíció közvetlen mutatói mellett olyan közbülső változók befolyását vetettük egybe, melyek – mint például a törzsökösség – több-kevesebb áttétellel szintén a társadalmi tőke és a helyi miliő jelenségköréhez kapcsolódnak. Ilyen további tényező a szűkebb lakókörnyezethez tartozás, a körzetszomszédság (még ha a kijelölt körzethatárok esetenként az önkényesség elemeit is tartalmazhatják), továbbá a  kommunikációs jellegű indikátorok széles köre alapján kialakított globális-lokális beágyazottság mutatója. E közbülső változók mindegyike számottevően befolyásolja a részvétel szintjét. A legerőteljesebb hatás a szomszédsági/körzethovatartozási tényezőhöz kötődik, arra utalva, hogy a participáció még ezeken az aprófalvakon belül is kisebb egységekben, mikrotömbökben szerveződik. Ez a mechanikus jellegű, szegmentáris mobilizáció leghatározottabban az alacsony részvéttel jellemezhető két település esetében érvényesül.

Érdekesek a mobilizációs összefüggések a kétfajta beágyazódási mutató, a törzsökösség és a globális-lokális orientáció esetében. A falvakat együttesen tekintve, a részvétel egyfelől a törzsökösségi státus emelkedésével párhuzamosan nő, viszont inkább a globális, mint a lokális orientációval korrelál pozitívan. Egy sajátos beágyazottsági kombináció valószínűsíti a  participáció magas szintjét: az olyan együttjárás, ahol a lokális szenioritáson alapuló “bennfentes” pozíció a tágabb környezet iránti nyitottsággal párosul. Az ilyen jellegű mutatók (illetve ezek kombinációi) a sok tekintetben urbanizált NyF településen jelennek meg a legjellemzőbb módon, de e tényezők participációs befolyása is itt a legjelentősebb.

 

Az említett közbülső változók a társadalmi tőke fogalmának már egy többrétű – az egyéni szinten túlmenő – értelmezése felé mutatnak. Egy ilyenfajta interpretációs irányt elfogadva, a társadalmi tőke jelenségköre ugyanakkor kifejezetten globális komponenseket is magába foglalhat. Felvételünk a településszintű kohézió, társadalmi integráció irányába mutató indikátorok számba vételére is kísérletet tett. Ahogy már szó esett róla, ezeknek az indikátoroknak az egyik csoportja bizonyos hagyományok, szokások őrzésére, a reciprocitás és szolidaritás helyi intézményeinek továbbélésére irányult. A másik mutatócsoport központjában a helyi szerveződések, egyesületek, önkéntes társulások fennállására irányult. A szóban forgó indikátoroknak akár az első, akár a második körét tekintjük, itt is NyF település emelkedik ki, de több vonatkozásban KF is felsorakozik. Jellegzetes ez a minta például az olyan reciprocitási intézmény esetében mint a kaláka, amely a nyolcvanas évek végéig meglehetősen nagy szerepet töltött be a falusi népesség házépítési tevékenységében (lásd Sík E. ilyen irányú kutatásait). A felvétel adatai arra utalnak, hogy – nyilván az erre szolgáló gazdasági erőforrások szűkülésétől sem függetlenül – a kilencvenes években a kaláka előfordulása szűkebb körre szorult vissza. Leggyakrabban a fenti két településen említették mint jelenleg is folyó vagy az utóbbi néhány évben megvalósult gyakorlatot, míg a másik két – alacsony részvétellel jellemezhető – településen csak szórványosan szóltak az ilyenfajta segítségnyújtás meglétéről. A két keleti faluban, de különösen KF esetében ugyanakkor ma is gyakoribbak olyan hagyományos csereintézmények és közösségi rítusok, mint a kóstolóküldés disznóvágáskor, a nagy lakodalom tartása vagy a húsvéti locsolkodás. Másfajta Nyugat-Kelet választóvonal rajzolódik ki olyan kollektív megmozdulások, rendszeres évenkénti ünnepségek mint a búcsú, szilveszteri és farsangi mulatságok, de az öregek napja tekintetében is, itt szinte minden esetben NyF település vezető helyével. Önkéntes társulások – a polgárőrségtől az asszonykörig – is az utóbbi faluban találhatók elsősorban, és valószínűleg ezzel is összefügg, hogy - az erre vonatkozó kérdéssorozat részeként - NyF lakói nyilatkoztak messze a legpozitívabban a helybeliek összetartásáról, egymást segítéséről. A szóban említett globális jellemzők elvben maguk is részét képezhetnék a participációs viselkedést magyarázó modelleknek, az alacsony esetszám – négy – azonban itt kétségkívül korlátot jelent. A komparatív elemzés, a kvalitatív értelmezés számára azonban fontos támpontot jelenthetnek a szóban forgó tapasztalatok, annál inkább, mivel más a kutatás más megfigyeléseivel is egybecsengenek.           

 

A globális társadalmi tőke mutatóinak további típusa az egyes településeken kialakult hálózati struktúrák jellemzőiként már a közvetlen network-adatokból származtatható (olyan konkrét indikátorokat magába foglalva mint a kölcsönös elérhetőség, sűrűség, centralitás). E célra a névgenerátoros technikákat használhattuk, kihasználva a szaturált mintából adódó előnyöket. E szerkezetfeltáró elemzések során bizonyos technikai problémákat is át kellett hidalni. Bár kis településekről van szó, az esetenként 150-200 fős esetszámok ha nem is elvi, de kezelhetőségi (illetve áttekinthetőségi) korlátot jelentetnek. Ezért itt az egyéni szintről a családi-háztartási szintre tértünk át (a lakóegységet véve alapul), a háztartáson belüli kontaktusoktól ezúttal eltekintve. Az egy-egy településen számba vett csomópontok száma ekkor mintegy 60-120 egységre csökkent.

 

Az így végzett elemzésekkel nyert mutatóknak is megkülönböztethető az egyéni (családi) és globális (település-)szintű változata. Az előbbiek a network-irodalomban alkalmazott megkülönböztetésnek megfelelően relációs (kohéziós) és pozíciós (strukturális, ekvivalencia-jellegű) válfajokra bonthatók. Az elöbbieken belül elsősorban klikkeket, klasztereket körvonalazó, az utóbbiaknál – különböző kísérletek nyomán – a centrum-periféria típusú, továbbá a centralitási szint különböző fokait elkülönítő eljárásokat emeltük ki. A választási részvétel szempontjából viszonylag legegyszerűbb megkülönböztetést az UCINET5 centrum-periféria technika alkalmazásával jutottunk, egy-egy településen belül két nagy blokkot, a hálózati szempontból centrális és periférikus háztartások blokkjait rajzolva ki. A részvételi aktivitást meghatározó tényezők vizsgálatát (a fentiekhez hasonló regressziós modellek formájában) itt már családi-háztartási szinten folytattuk (amikor is a részvételi aktivitást, de a strukturális pozíción kívül más bevont változókat is családi szintre aggregáltuk). A szóban forgó strukturális jellemző szempontjából centrális helyzetűeknek azok a családok bizonyultak, melyek a településen belüli kommunikációs és különféle cseretranzakciókba intenzíven kapcsolódtak be, periférikus helyzetűeknek mindenek előtt azok, akiknek ilyen kontaktusaik alig vagy egyáltalán nem voltak. A regressziós vizsgálatok különböző modelljei szerint – a korábbi elemzések során lényegesnek bizonyult tényezőket is bevonva, mint a vagyoni helyzet, törzsökösség  – a centrum-periféria tényező összességében szignifikánsnak  bizonyult a részvételi aktivitás szempontjából. A négy falu között ugyanakkor lényeges különbségek is mutatkoztak e szempontból, új elemekkel árnyalva az egyes esetek profilját. Akár a regressziós, akár az egyszerű korrelációs elemzések alapján a legerőteljesebb összefüggést – az egyik rendhagyó esetet megjelenítő – NyA településnél tapasztaltuk. Itt különösen éles a centrumhoz és a perifériához tartozó szegmensek közötti participációs rés, jelezve, hogy – a többi esetnél amúgy is szűkebb – centrum kisugárzó hatása szűk körre korlátozódik.  (Hozzá kell tenni, hogy a globális strukturális jellemzők adatai szerint ezen a településen egyébként is igen gyérek és töredezettek a – háztartásokat vagy nagyobb egységeket összekötő - településen belüli kontaktusok). A másik alacsony részvételű települést, KA falut ezzel szemben a centrum-periféria és részvétel közti összefüggés teljes hiánya jellemzi.Itt valójában nem is a kisugárzás hiányáról, inkább arról van szó, hogy  a centrális poziciójú szegmens tagjai maguk sem jellemezhetők magasabb szintű aktivitással. Végül a két aktív falu közti különbség sem érdektelen. A centrum-periféria pozíció és a részvétel közti összefüggés mindkét esetben jelentékeny, ugyanakkor KF esetében valamennyi elemzés szerint erőteljesebb. A centrum és periféria közti választóvonal tehát itt pregnánsabb, és ez egybecseng a globális strukturális elemzések által jelzett további tendenciával, a legtöbb mutató alapján erős centralizáltsággal e település hálózati integrációja mögött. KF esetében ugyanúgy magas a kölcsönös elérhetőség mutatója, mint a globális centralizáció csaknem valamennyi mérőszáma.

 

Jóllehet a szóban forgó strukturális elemzések a kutatás legbonyolultabb - még további kimunkálást, egyben számos további lehetőséget magába rejtő – fázisát képviselik, a szóban forgó eredmények már maguk is a kutatás főbb tanulságai felé mutatnak, melyek valamennyi vizsgált vonatkozásban a kapcsolathálózati mechanizmusok s az ezeken alapuló társadalmi integráció kitüntetett szerepét jelzik a vizsgált kérdéskörben, a participációs aktivitás terén. Az itt mutatkozó zavarok, az alacsony részvétel, nagyarányú abszencia ugyanúgy kapcsolatba hozható a kapcsolathálózati mutatók által jelzett integrációs problémákkal (izoláltság, gyér településen belüli kommunikáció, fragmentáltság), mint ahogy a magas részvétel “normális” és  ”rendhagyó” esetei is a társadalmi integráció magas szintjével. Az eredmények ugyanakkor arra is rávilagítanak, hogy a magas szintű integráltság mögött eltérő struktúrák, mechanizmusok húzódnak meg (mint ahogy az ellenpólust jelentő települések közt is jelentősek az eltérések). A nyugati régió magas részvételű településén a tágabb szintek felé közvetítő “gyenge kötés” jellegű, a “híd”- vagy “kapocs”-szerű kontaktusok játszanak más falvakhoz képest kitüntetett szerepet, melyek szerveződésében az önkéntes társulások is aránylag jelentős szerepet játszanak. A keleti régió kivételt képező településén a magas részvétel – ahol ezt a kiinduló gazdasági-kulturális adottságok alig magyarázhatják – sok jel szerint az  erős belső kohézióra, a kapcsolatok sűrűségére, a településen belüli hálözatok  - a kölcsönös elérhetőségen és viszonylagos centralizáción egyszerre alapuló - integráltságára vezethető vissza. Hozzá kell tenni, hogy – az ugyancsak magas centralizáltsági szintet megjelenítő NyA falu monolit jellegű helyi erőviszonyaival szemben – KF esetében akár politikai, akár vallási szinezetét, de helyi közéleti szerveződését tekintve is egy jóval pluralisztikusabb elit képe rajzolódik ki.  

          

5. Bár a viszonylag új felvétel megállapításait az eddigi feldolgozások során még korántsem merítették ki, már az eddigi eredményekből is kirajzolódtak elméletileg is érdekes tanulságok. A teoretikus interpretációk egy fontos irányát azok az eltérő típusú integrációs mechanizmusok képezhetik, amelyek a nyugati és a keleti régió kedvező eseteit, magas aktivitású településeit összehasonlítva látszanak kibontakozni. Egy magasabb konceptuális szinten fogalmazva, úgy tűnik, hogy míg az előbbi esetben a rendszerintegratív feltételek – a gazdasági  adottságoktól, a magasabb foglalkoztatási szinttől, a mai piaci viszonyokhoz való zökkenőmentesebb adaptálódástól  az önkéntes társulások nagyobb sűrűségéig – eleve előnyösebb kereteket biztosítanak, a rendszerintegrativ hátrányokat a keleti régióban a szociális integráció - sűrűbb szövésű, erősebben szervezett helyi kapcsolatokon keresztül megvalósuló - hangsúlya kompenzálhatja. Ha ezek a megfontolások plauzibilisek, mindez azokkal az elméleti meggondolásokkal cseng egybe, amelyek bizonyos társadalmi folyamatok hasonló kimenetele mögött - a kontextustól függően - esetleg jelentősen eltérő, de funkcionálisan ekvivalens mechanizmusokat tartanak lehetségesnek. Érdekes elméleti implikációk kapcsolódhatnak ahhoz a megfigyeléshez is, mely a hálózati centralitás magas fokával jellemzhető két falut – NyA és KF települést – a participáció szempontjából ellenkező végpontokon lokalizálja; miközben bizonyára nem mellékes az a körülmény sem, hogy az előbbi eset monolit jellegű helyi erőviszonyaival az utóbbi esetben egy jóval pluralisztikusabb helyi elitszerkezet áll szemben. 

 

A kutatás módszertani hozadékaira is vonatkoztathatók a fentiek, amennyiben a tavalyi felvételt követően számos elemzési irány felé csak az elmúlt hónapokban vettünk irányt, és a felvétel – úgy a témák, mint az elemzési módszerek terén – még bőven kínál kiaknázható lehetőséget. Néhány vonatkozásban azonban már most is megjelölhetünk fontosnak tűnő kezdeményezéseket, tanulságokat. Lényeges metodológiai mozzanat a kutatási tervezetnek az a vonása, mely a globális (települési), a mezo- (helyi körzeti, szomszédsági, illetve network-klaszterek) és mikro-(családi és egyéni) szintek együttes kezelését alapozza meg.  A viszonylag széles komparatív lehetőséget magába rejtő 2*2-es analitikus minta itt is említést érdemel, mely, ahogy maga a szaturált mintavétel ténye is. Míg a survey-technikán alapuló hagyományos network-felvételek többnyire egymástól elszigetelt egyének reprezentatív jellegű megkérdezésén alapultak, a most alkalmazott módszer megközelítése mindenképpen organikusabb. Nem csekély eltérés, hogy míg az előbbiek szükségképpen kifelé irányuló (“outdegree” típusú) indikátorokra korlátozódnak, addig az itt alkalmazott módszer például reputációs vonatkozásokban érvényesebbnek tűnő befelé irányuló ( “indegree”) mutatókat,s nem utolsó sorban a kölcsönösség vizsgálatát is lehetővé teszi (e megkülönböztetés egyébként – például a prominens pozíciók Pajek szoftverbeli  hub/authority tipológiája alapján - kapcsolathálózati elemzéseink egy lényeges iránya).

 

 Módszertani megközelítésünk hangsúlyos eleme különböző kapcsolathálózati technikák egyidejű alkalmazása. Míg a téma nemzetközi irodalmában a viszonylag régebbi névgenerátoros és az újabb pozíciógenerátoros módszer alkalmazásáról megoszlanak a vélemények, eredményeink elkülönítik azokat a különböző tartalmi vonatkozásokat, amelyek az eltérő módszereknek eltérő tematikus kontextusban egyaránt plauzibiltást kölcsönöznek. Míg az általunk kidolgozott több komponensű globális network-index többi elemével és a bevont függő változók jelentős részével elsősorban a pozíciógenerátoron alapuló mutatók korreláltak erősebben, a névgenerátoros megoldás mindenek előtt a strukturális elemzés terén mutatkozik nélkülözhetetlennek. (Persze a tartalmi eredmények sem érdektelenek – ahogy több ízben utaltunk rá, a különböző településeken különböző típusú network-erőforrások bizonyultak hangsúlyosnak).

 

A feldolgozás további – újabb UCINET-szoftverlehetőséget felhasználó – iránya a kapcsolathálózati mintázat összevetése (páronkénti kapcsolatba állítása) az olyan független változókkal mint a részvételi készség, politikai preferenciák stb. Fontos lehetőséget kínál továbbá a szomszédsági viszonyok befolyásának egzaktabb elemzése a települések részletes helyrajzi térképeinek alapján. A fizikai proxemitáson, a kohéziós elven és a strukturális ekvivalencián alapuló network-befolyások megkülönböztetése és ezek viszonylagos súlyának településenkénti vizsgálata további elemzéseinkben is kitüntetett szerepet kap. Végül itt is említést kell tenni azokról a – főleg a Pajek szoftverrel kapcsolatos - grafikus lehetőségekről, melyek komoly heurisztikus értéket rejtenek magukba, s melyek révén az egyes települések nem egy hálózati jellemzője a kvantitatív lehetőségekhez képest már eddigi kísérleteink szerint is plasztikusabban vázolható fel.

 

6. A kutatási ciklus során kialakult nemzetközi együttműködés egyik fő iránya még a korábbi országos felvételeinkhez fűzödik. A ciklus első évében került sor arra a durham-i konferenciára, melynek nyomán Lin, Cook és Burt szerkesztésében készült és jelent meg nemrégiben tanulmánykötet a társadalmi tőke kérdéskörében. A kapcsolathálózati erőforrások kilencvenes évekbeli alakulásával foglalkozva, itt szereplő tanulmányunk e konferencia, s az azt követő eszmecserék több tanulságát is tartalmazza. Kutatási irányunkkal kapcsolatos  fejlemény az ISSP nemzetközi projektjébe, 2001-es kapcsolathálózati moduljába történő bekapcsolódás. Az összehasonlító projekt egy korábbi hazai felvételét már korábban gondozó Utasi Ágnessel együtt vettünk részt, és kíséreltünk meg néhány módszertani megfontolást is érvényre juttatni azon a lisszaboni konferencián, amely az idei nemzetközi felvételt készítette elő,. Ezek részleges megvalósítására a hazai mintán Utasi Ágnes vezetésével épp ezekben a hónapokban történő felvétel nyújt lehetőséget. Már a “Négy-falu”-felvétel első eredményei, néhány módszertani tanulsága képezte a 2000 októberében Kölnben megrendezett Metodológiai Világkongresszuson (ISA RC 33) tartott prezentációnk alapját. Több tartalmi eredményt tettünk közzé a következő feldolgozási szakasz produktumából a 2001 áprilisában Budapesten megrendezett 21. Sunbelt konferencián, a network-kutatás reprezentativ nemzetközi fórumán. Végül a perspektívikus együttműködési tervek sorában említhetjük a D. Ruan hongkongi-amerikai kutatóval felvetődött komparatív elemzés lehetőségét a névgenerátoros változat egy több országot átfogó részblokkja alapján.

 

7. A témában készült publikációk listáját a beszámoló erre sztenderdizált része tartalmazza. A kifejezetten network-vonatkozású publikációk mellett említést érdemel az a 2000-ben megjelent választásszociológiai kötetünk, melynek egy fejezete az 1997-98-as felvétel  alapján a részvétel és a pártpreferenciák network-vonatkozású összefüggéseit, a homofil és heterofil miliők ilyen befolyásait elemezte.

Terveink sorában azt a monografikus feldolgozást emeljük ki, amelynek gerincében a négy település participációs és kapcsolathálózati szempontú összehasonlítása áll majd. De további  tanulmány- és műhely-jellegű anyagokat is tervezünk a kutatás szubsztantív és módszertani tanulságairól.

 

8. Vizsgálatunk döntően az OTKA támogatásával valósult meg. Említésre méltó hozzájárulás volt emellett 1998-ban az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportjának égisze alatt lefolyt Omnibusz-felvétel kapcsolathálózati blokkja, mellyel 1997-es országos adatbázisunkat egészíthettük ki. Végül a fent említett ISSP-együttműködés keretében Utasi Ágnes vezetésével történt idei felvételt kell említeni, melyre a TÁRKI lebonyolításában került sor.       

 


 


[1] A mélyinterjúk és az előkészítő tereptanulmányok során Virágh Attila volt segítségünkre.

[2] A “Négy-falu”-felvétel utolsó fázisában 2001-ben további mélyinterjúk elkészítését már a strukturális elemzések elvégzése, az egyes települések kapcsolathálózatában kulcsszerepet betöltő háztartások, személyek kiválasztása alapozta meg .

 

[3] A lebonyolítás irányításában, a Vas és Szabolcs megyei kérdezői apparátus megszervezésében mindenek előtt Lipták Mihály működött közre. A szervező munkában Sylvester Andrea szerepét kell kiemelni.

[4] A Nyugat-Alsó településen utólagos kontroll tárta fel egy néhány házból álló, kijjebb eső településrész mintából való kimaradását. 2001 folyamán utólag az itt lakók felkeresésére is sor került, mely 8 pótlólagos nterjút eredményezett. Az első elemzések nagy része az ő válaszaikat még nem tartalmazzák (az elemszám ezekben az esetekben 106); az elvégzett vagy ezután elvégzendő korrekciók csekély mértékben módosíthatják az eddigi eredményeket.  

[5] A módszertani fejleményekről szólva a kidolgozott globális index alapelemeit még szóba kerülnek, a főbb összetevőket azonban itt is meg kell említeni: 1. Főként a mag-hálózaton belüli kapcsolatok terjedelmét jellemző, névgenerátoron alapuló mutató 2.A (lazább vagy szorosabb kapcsolatokon keresztüli) ismeretségi kör foglalkozási spektrumának heterogenitását és kiterjedtségét leíró, Lin-Dumin-féle pozíciós generátoron alapuló mutató 3. A  postai úton (így karácsonyi, újévi üdvözlőlapok formájában) történő kapcsolatápolás mutatója 4. Az egyesületi tagsághoz kötődő szervezeti erőforrások mutatója. (Továbbá az index egy verziójában 5. tényezőként  hagyományos patrónus-szerepekhez, így a keresztszülő és az esküvői tanú intézményeihez kapcsolódó formák.)       

[6] Konkrétabban, a névgenerátoron és a pozíciógenerátoron valamint a postai kapcsolattartáson alapuló mutatók esetében csekélyek, az egyesületi tagság esetében nagyobbak az eltérések.